Mega-respekt:
Erdély
Mint minden utazásban, itt is a legnehezebb maga az utazás. Mi ezt a részét okosan oldottuk meg. Az utazás első része egy pihenőkkel telenyomott (de dugó is volt benne) 12 órás út, Pannonhalmától Kolozsvárig (meg nem mondom, az hány km). Kolozsváron aludtunk, és másnak megnéztük a festői szépségű belvárost, mielőtt továbbindultunk volna.
Este értünk szálláshelyünkre, a testvéiskola kollégiumához. Másnap ennek a városnak is (Csíkszeredának) megnéztük a legfontosabb helyeit, a Városházat, az Ortodox és a katolikus templomot, illetve a legrégebbi épületet, a Mikó-várat (képen), melyben éppen egy Egyiptomi kiállítás volt (meg is néztük).
Másnap a környék szép szép és híres helyeire kirándultunk el, meglátogattuk a mohos kettős vulkáni kúpját, melynek egyik káldérájában egy tőzegláp ("halott" tó) fekszik, a másikban pedig a Szent Anna tó helyezkedik el, mely az utóvulkáni (posztvulkáni) tevékenységnek köszönhetően meleg, láthatóan párolog.
A mohos már kialudt vulkán, ugyanis a halál egyértelmű jeleit mutatja. Ilyen például a kénes kigőzölgés, mely számos helyen a környéken (részben más kialudt vulkánok tevékenysége útján) ún. mofettákat hoz létre. (Képen a torjai büdös barlang) A mofetta közismerten jó az ízületekre, és az érrendszeri megbetegedésekre, a gázzal azonban vigyázni kell, könnyen halálunkat okozhatja. Az utóvulkáni tevékenység másik formája a borvízek előretörése, melyeknek nagy az ásványianyag (K, Mg, Ca, Fe, stb.) tartalma, és nagyon rossz az íze
Másnap Székelyudvarhelyet barangoltuk be, mely a Csíki medence kultúrális központja. A városról érdekes statisztika járja: a lakosság 70%-a tanuló! Mi a főtere néztük csak meg, a helyi ferences templomot, illetve a fontosabb emlékműveket (képen a hősök tere)
Este kézműves foglalkozás is volt
Másnap egy érdekes sóvidékre látogattunk el, Parajdra. A település strandján nagynyomás alatt oldják a sót a vízbe, így annak sótartalma nagyobb lehet, mint a légköri nyomáson keletkezettek. Ezáltal az ember nem tud benne elsüllyedni. Még érdekesebb a település sóbányája (képen)
A már nem bányászható részeket megnyitották a közönségnek, széles termeket hoztak léte. Az asztmásoknak maga a paradicsom ez. A jó levegőjű sótömb belsejében kávéházak, játszóterek, hatalmas termek, és egy kápolna várja az érdeklődőket. A környék legizgalmasabb formái talán a szurdokvölgyben található előretörő sőkristályok.
Ezeket a kristályokat a csapadék formálja már régóta, és, mivel málasztani nem tudja, hát oldja (főleg a földből kioldott anyagokkal alkotott savakkal, leggyakrabban a szénsavval.). Az oldódás belső járatokat, barlangokat is létrehoz. Noha erre a szurdokvölgyre a barlang nem is, de a karsztosodás (kisebb repedésekben folyó vízrendszer) jellemző, jelei a völgy oldalán található víznyelők (dolinák).
A fenti képen már a Csíksomlyói kegytemplom található. Az itt található Mária-szobornak (persze csak átvitt értelemben a szobornak) különféle gyógyító-erőket tulajdonítanak, emellett rendkívül sok kérés-meghallgatást tudnak be neki. Különféle legendák szólnak a szobor sérthetetlenségeiről is.
Másnap családoknál voltunk, én spec. a várost jártam be, megismertem az eszeveszett különbségeket, amik ugyanúgy jellemző Romániára is (ugyanúgy van putri, mint itt, ugyanúgy van palota, mint itt...). Ott amúgy novemberben lesznek választások, a nagyreményű RMDSZ - Romániai Magyar Demokratikus Szövetség és az abból kivált új magyar párt (nem ez a neve) bár külön gyengébb, de remélhetőleg mindkettő eléri azt az 5%-ot, ami a parlamentbe kerüléhez szükséges. Egy helyi tanár elmondása szerint a politikai paletta minden részén vannak román pártok, de egyben egyetértenek: a magyaroktól félni kell.
Este búcsúzkodás után indultunk, reggel 7 körül értünk az anyaországba vissza. Mi eljöttünk, ők maradtak... idegen országban.
Kommentek
Kelt 2009-10-20 18:49:00, A(z) Napjaim kategóriában, 0 hozzászólás
Ha azt mondták volna nekem, hogy egy nyári tábor árán kimehetek Erdélybe (a magyarság egy szakrális helyére), szerintem bármikor igent mondtam volna. Nem volt ez másképp néhány héttel ez előtt sem, amikor egy testvériskolai kapcsolat révén iskolánk cserediákokat küldhetett a csíki medence szívébe, csíkszeredára.A jelentkezésemet elfogadták, és nemsokár már a buszon találtam magam.
Figyelem! Az alábbi leírásban megjelentetett képeken emberek is szerepelnek! Takarjátok le a fejüket, és akkor nem sérti a személyiségi törvényeket! 
Mint minden utazásban, itt is a legnehezebb maga az utazás. Mi ezt a részét okosan oldottuk meg. Az utazás első része egy pihenőkkel telenyomott (de dugó is volt benne) 12 órás út, Pannonhalmától Kolozsvárig (meg nem mondom, az hány km). Kolozsváron aludtunk, és másnak megnéztük a festői szépségű belvárost, mielőtt továbbindultunk volna.
Este értünk szálláshelyünkre, a testvéiskola kollégiumához. Másnap ennek a városnak is (Csíkszeredának) megnéztük a legfontosabb helyeit, a Városházat, az Ortodox és a katolikus templomot, illetve a legrégebbi épületet, a Mikó-várat (képen), melyben éppen egy Egyiptomi kiállítás volt (meg is néztük).
Másnap a környék szép szép és híres helyeire kirándultunk el, meglátogattuk a mohos kettős vulkáni kúpját, melynek egyik káldérájában egy tőzegláp ("halott" tó) fekszik, a másikban pedig a Szent Anna tó helyezkedik el, mely az utóvulkáni (posztvulkáni) tevékenységnek köszönhetően meleg, láthatóan párolog.
A mohos már kialudt vulkán, ugyanis a halál egyértelmű jeleit mutatja. Ilyen például a kénes kigőzölgés, mely számos helyen a környéken (részben más kialudt vulkánok tevékenysége útján) ún. mofettákat hoz létre. (Képen a torjai büdös barlang) A mofetta közismerten jó az ízületekre, és az érrendszeri megbetegedésekre, a gázzal azonban vigyázni kell, könnyen halálunkat okozhatja. Az utóvulkáni tevékenység másik formája a borvízek előretörése, melyeknek nagy az ásványianyag (K, Mg, Ca, Fe, stb.) tartalma, és nagyon rossz az íze
Másnap Székelyudvarhelyet barangoltuk be, mely a Csíki medence kultúrális központja. A városról érdekes statisztika járja: a lakosság 70%-a tanuló! Mi a főtere néztük csak meg, a helyi ferences templomot, illetve a fontosabb emlékműveket (képen a hősök tere)
Este kézműves foglalkozás is volt
Másnap egy érdekes sóvidékre látogattunk el, Parajdra. A település strandján nagynyomás alatt oldják a sót a vízbe, így annak sótartalma nagyobb lehet, mint a légköri nyomáson keletkezettek. Ezáltal az ember nem tud benne elsüllyedni. Még érdekesebb a település sóbányája (képen)
A már nem bányászható részeket megnyitották a közönségnek, széles termeket hoztak léte. Az asztmásoknak maga a paradicsom ez. A jó levegőjű sótömb belsejében kávéházak, játszóterek, hatalmas termek, és egy kápolna várja az érdeklődőket. A környék legizgalmasabb formái talán a szurdokvölgyben található előretörő sőkristályok.
Ezeket a kristályokat a csapadék formálja már régóta, és, mivel málasztani nem tudja, hát oldja (főleg a földből kioldott anyagokkal alkotott savakkal, leggyakrabban a szénsavval.). Az oldódás belső járatokat, barlangokat is létrehoz. Noha erre a szurdokvölgyre a barlang nem is, de a karsztosodás (kisebb repedésekben folyó vízrendszer) jellemző, jelei a völgy oldalán található víznyelők (dolinák).
A fenti képen már a Csíksomlyói kegytemplom található. Az itt található Mária-szobornak (persze csak átvitt értelemben a szobornak) különféle gyógyító-erőket tulajdonítanak, emellett rendkívül sok kérés-meghallgatást tudnak be neki. Különféle legendák szólnak a szobor sérthetetlenségeiről is.
Másnap családoknál voltunk, én spec. a várost jártam be, megismertem az eszeveszett különbségeket, amik ugyanúgy jellemző Romániára is (ugyanúgy van putri, mint itt, ugyanúgy van palota, mint itt...). Ott amúgy novemberben lesznek választások, a nagyreményű RMDSZ - Romániai Magyar Demokratikus Szövetség és az abból kivált új magyar párt (nem ez a neve) bár külön gyengébb, de remélhetőleg mindkettő eléri azt az 5%-ot, ami a parlamentbe kerüléhez szükséges. Egy helyi tanár elmondása szerint a politikai paletta minden részén vannak román pártok, de egyben egyetértenek: a magyaroktól félni kell.
Este búcsúzkodás után indultunk, reggel 7 körül értünk az anyaországba vissza. Mi eljöttünk, ők maradtak... idegen országban.
Kommentek 
Új hozzászólás
Hasonló cikkek
Ugyanebben a kategóriában olvashatod:
Sikerek és kudarcok,2012-01-23 15:23:00
A szünet első napja,2012-01-21 20:04:00
Tanulunk mint a güzü,2012-01-13 16:59:00
Ez történt 2011-ben,2011-12-31 16:46:00
Barátkarácsony és névnap,2011-12-30 22:47:00
A Diótörő,2011-12-28 22:27:00
Motor: DADIblog 1.0 | Kasztni: HTML, CSS
Copyright © dadikovi
Felhasznált programok: Gimp, Geany, Inkscape.
