dadikovi blog: Sikerek és kudarcok

Sikerek és kudarcok
Kelt 2012-01-23 15:23:00, A(z) Napjaim kategóriában, 0 hozzászólás

Kicsit visszatérek még a koleszból nem igazán dokumentált előző két hétre, mert pár történéssel még tartozok. Kezdem a rosszabb hírrel.

Megbuktam a KRESZ-vizsgán. Nem tudom, hogy írtam-e már itt, de ebben az évben elkezdtem járni KRESZ-tanfolyamra, mert hát nyáron meg szeretnék tanulni vezetni (ez nem csak az általános sztereotípiák miatt fontos nekem, tudniillik hogy a férfi az tudjon autót vezetni, hanem más, speciális okokból is, de ezekről majd (sokkal) később). A tanfolyamnak szerencsére (mert baromi unalmas volt) mostanára vége lett, szóval mehettem vizsgázni. Kicsit igazából felkészületlenül ért a dolog, de az utolsó héten belehúztam a tanulásra, és módszeresen megtanultam mindenféle szabályozást, hol szabad megállni, hol nem, mikor milyen lámpákat kell használni, kinek hol van elsőbbsége, mit jelentenek a táblák, tudjátok, ilyesmik, de azért elég nagy félelemmel ültem be a vizsgára, hogy vajon mi lesz. A lényeg, hogy pont vezetéselméleti, meg műszaki kérdésekből kaptam többet (van ugyebár egy nagy adatbázisa a mindenféle kérdéseknek, és onnan random pakolgat a gép, tehát gyakorlatilag teljesen véletlenszerű, hogy min lesz a hangsúly, nekem nem volt szerencsém), de igazából nem is szeretnék mentegetőzni: elcsesztem, megbuktam, nem is éppen hogy. Sajnáltam a dolgot, mert kidobott pénz (4600 Ft), és különben is szar érzés, hogy valami nem sikerül elsőre (azon mondjuk mosolyogtam, hogy kifejezetten ritka érzés ez nekem). Meg ami még nagyon gáz, hogy most tanulhatom megint ezt a szart (bocsánat), pedig tényleg semmi kedvem nincs már hozzá, és igazából teljesen haszontalannak is tartom a 90%-át, soha nem lesz rá szükségem, pfuj, utálom. Tragédia. Na de lapozzunk.

Jó hír: májusban megyek Rómába. A dolog úgy esett, hogy volt egy verseny december tizenkilencedikén, azért tudom ilyen pontosan, mert írtam is itt róla, szóval nem ismétlem magam, hanem idézek (nem bírom ki, hogy ne rakjam be az egészet, olyan vicces, ahogy sírok, hogy elcsesztem, és aztán mégsem - akit nem érdekel, csak a kiemelt részt olvassa el):

Azt kell tudni erről a versenyről, hogy egy nemzetközi (olaszországi) Cicero-verseny magyar fordulója. Tehát Cicero egy művéből kellett lefordítani egy részletet, az első tizennégy pedig mehet az olaszországi (arpinoi) döntőbe, ami nagy buli, már csak a háromnapos római körút, meg a páneurópai (vajon jól használom ezt a szót?) hangulat miatt is. Na, ez nekem sajnos nem fog menni, egész egyszerűen kevésnek éreztem magam ehhez a szöveghez. A probléma a hosszúsága volt. Három bekezdést kell elképzelni, nagyjából akkorák, mint egy átlagos bekezdés itt, a blogon, vagy kicsit kisebb, mondjuk hét-nyolc sorosak, de a lényeg, hogy én eddig nagyjából ennek a felét-kétharmadát fordítottam egyszerre csak mindig, és ez bizony meg is látszott a teljesítményemen. Az elején még ment tök jól, meg előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy no hiszen ez könnyű, meg lesz két óra alatt (a négyből), aztán mehetek karácsonyi ajándékokat vásárolni. Aztán a második bekezdés végén jött egy mondat, amit nem értettem. Elkezdtem őrlődni felette, és teljesen kifáradtam. Nagyjából a második óra végéig tartott, mire lefordítottam, és mondanom sem kell, a következő mondat még érthetetlenebb volt (legalábbis a már széthajtott agyamnak). Végül utolsó pillanatra készen lettem, de arra már nem volt időm, hogy jó is legyen a fordítás, csak gyorsan összecsaptam valamit, bár lehet, ha több időm lett volna rá, sem sikerült volna jobban. Szó mi szó, két szép hosszú mondatot nagyjából teljesen félreértelmeztem, mondjuk a szöveg negyedét egyébként (kicsit pesszimista vagyok), valahogy sejtem, hogy ez így nem lesz elég a kijutáshoz. Meglátjuk, mondhatnám, de szerintem nem.

Szóval igazából de, kijutottam. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a többiek még rosszabbul fordították le, mint én, vagy én mértem fel rosszul a teljesítményemet, de baromira nem hittem el, amikor az egyik óra elején a latintanár elém tette a lapot, ami szerint én harmadik lettem (igaz, az osztálytársam, akivel mentünk, első lett). Baromira sokként ért, de aztán feldolgoztam, és most már előre örülök, hogy milyen jó lesz megint visszatérni a nyárról már ismert fantasztikus helyekre, meg maga a verseny is vicces lesz a multinacionális résztvevő-csapattal, már előre tanulom az angolt, és hasonlók.

És még annyit végezetül, hogy a félévi eredményem is tök jó lesz szerintem, bár ez még nem biztos, de meg vagyok magammal elégedve ezen a téren... csak az a fránya KRESZ... :/