dadikovi blog: 2010, nyár

2010, nyár
Kelt 2010-08-25 22:11:00, A(z) Napjaim kategóriában, 0 hozzászólás

Hát, nem akarlak elszomorítani Titeket, de az a helyzet, hogy pár nap múlva vége van a nyárnak. Nekem ez az időszak nagyjából a pakolással szokott telni. Ki kell választanom, és rendszereznem kell azokat a dolgokat, amiket a kollégiumba vissza szeretnék vinni. A mai nap a könyveim és a tanszereim közt raktam katonás rendet, míg holnap a ruhák, és a cipők fognak terítékre kerülni. Aztán pénteken utazásra kész állapotba hozom a technikai, és másféle kütyüket, hogy szombaton már tényleg csak átellenőrizni kelljen a csomagokat, és az esetleg hiányzó dolgokat utólag bekészíteni. Vasárnap pedig visszaköltözök Pannonhalmára.

Viszont nem szeretném, ha ez csak úgy észrevétlenül eltelne felettem, fontos, hogy közben visszatekintsek a hátam mögött hagyott két és fél hónapra. Nem semmi volt nekem ez a nyár, amióta Pannonhalmára járok biztosan a legjobb is, úgyhogy nagyon is szívesen teszem ezt.

Kezdetek

A nyár persze nagyon heppin kezdődött. Nem csak mert eredményesen zártam az elmúlt évet, hanem azért is, mert a nyár tényleg nagyon jónak ígérkezett: ott volt például a nyár eleji németországi út, a későbbi gyalog-, és biciklitúra, az akkor még kétséges családi nyaralás, és terveztem, hogy ezúttal nagyon sok időt fogok szentelni a hobbimnak, a webszerkesztésnek is. Aztán a biciklitúra elmaradt, az erdélyi nyaralás viszont valósággá vált. A többi dolog nagyjából úgy alakult, ahogy sejtettem, bár a programozást nem olyan halálramenő stílusban végeztem, ahogy az elején gondoltam, de végül is még jobb is lett így.

Németország

A nyár talán legjobb nyaralása a Meschedében töltött tíz nap volt. Mai napig is többször emlékszem vissza rá, hihetetlenül élénk és jó emlékeket őrzök róla. Először jártam idegen nyelvterületen, így aztán minden az újdonság erejével hatott. Hiába, más az életstílus egy olyan országban, ahol az embereket nem az foglalkoztatja első sorban, hogy "vajon mikor vesztem el az állásomat?", mert ez szinte lehetetlennek tetszik, ahol egy egész ország lehet büszke nem csak a múltjára, hanem a jelenére is. Európa egyik, ha nem "a" vezető országa, és ez nagyon meglátszik a hétköznapi emberek szintjén is. Ráadásul egy nagyon kellemes családhoz kerültem, így néhány nap után már legyűrtem az addigi honvágyamat, bár először tényleg nehéz volt megszokni, hogy ne az anyanyelvem legyen az alapértelmezett. Fantasztikus élmény volt, tényleg.

Barátok Útja

Mint tavaly is, úgy idén hasonlóan rendkívül nagy (főleg lelki-) élmény volt a Barátok Útja. Bár alapjába véve nem úgy indult, ahogy számítottam, teljesen más csoportba kerültem, és ez valamilyen szinten az egészre rányomta a bélyegét, de végül nagyon jól sikerült, sőt, olyanokkal is találkoztam / megismerkedtem, akikre egyáltalán nem számítottam. Felejthetetlen élmény volt, azt hiszem, ezek után már végképp nem fogom kihagyni egyik évben sem.

Erdély

Ez a legfrissebb élmény, így azt hiszem erről sokat nem is nagyon tudok nagy vonalakban elmondani. Érdekes helyen kötöttünk ki, aminek aztán voltak előnyei és hátrányai is. Valószínűleg később elkerülendő példaként fog szerepelni a nyaralás megtervezésekor, de én például egyáltalán nem bánom így utólag, hogy úgy alakult a dolog, ahogy. Ami biztos, hogy az utazás része így volt a légkényelmesebb (mármint vonattal, és nem autóval), és így aztán jobb alkalmunk nem lett volna a környék megismerésére, mint hogy a vendéglátó család bizonyos tagjai vigyenek minket ide-oda. Szabadság szempontjából nem a legjobb volt, de tény, hogy máshogy ennyi idő alatt ennyi helyre nem juthattunk volna el. És ezek között a helyek közt voltak igazán gyönyörű, mesebeli helyek is, amiket nagy kár lett volna kihagyni.

Balaton és az unalmas hétköznapok

A nyár legnagyobb filmes élménye egyértelműen a Lost c. sorozat végignézése volt, de ezenkívül több filmet is megnéztem unalmas óráimban. Fejlesztettem a blogot, és volt Zselével egy fél-kész projektünk is, a scriptonit, amiről jó esetben már a jövő évben is, de jövő nyáron biztosan sokat fogtok itt hallani. Persze volt a nyárnak unatkozós - melegben megdöglős része is, de szerencsére volt egy olyan hét, hogy a meleg elől el tudtam menekülni a Balatonra, egy kedves osztálytársam jóvoltából. Volt sok fészbukkolás és emesenezés, sok elindulás és sok megérkezés. Jártam többször a városban, családdal vagy egyedül, megfigyeltem mik a legújabb trendek és perverziók a nagy Budapesten. Megismertem új zenéket, filmeket, sorozatokat, és új embereket is. Olyan volt ez a nyár, aminek egyetlen percét sem adnám oda. Nagyon jó volt.

De az is igaz, hogy van, ami már hiányzik Pannonhalmából, és az osztályomból, így aztán nem is sajnálom már annyira, hogy vissza kell menni. A jövőre nézve megígérem, hogy megpróbálom betartani az iskolai időszakban is a heti két-három bejegyzés átlagot, leírva mindent, ami fontosabb, és velem történik. Fontos ez nekem is, és hátha titeket is érdekel. Addig is megpróbálok kiélvezni minden megmaradt napot.