dadikovi blog: Hogyan (ne) készítsünk első világháborús harci gázt?

Hogyan (ne) készítsünk első világháborús harci gázt?Kelt 2010-08-14 19:56:00, A(z) Cikkek kategóriában, 2 hozzászólás

A megfelelően elmebeteg figyelemfelkeltő cím történelmi hivatkozást is tartalmaz, úgyhogy elevenítsük fel gyorsan a történelemtudásunkat (néhány hét múlva úgyis sok szolgálatot tehet majd ).

Az első világháború rendkívüli borzalmait elsősorban a hadviselés néhány új eleme, a tömegpusztító fegyverek szélesebb körben való alkalmazása. Persze azért hülyeség lenne a tömegpusztító fegyverek háborújaként aposztrofálni, de tény és való, hogy itt alkalmazták először a lángszórót, és itt ismerte meg a világ a harci gázt is. 1915-ben az Yperni csatában 5730, összesesen 170 tonnányi gázt tartalmazó tartályt robbantottak fel a németek a francia fronton. A katonákat teljesen váratlanul érte a csapás, hanyatt-homlok menekültek a helyszíről. Később gázálarccal védekeztek ellene, több-kevesebb sikerrel.

Most jön a kémia. Ez a bizonyos gáz nem más volt, mint az elemi klórgáz, mely rendkívül mérgező, belélegezve roncsolja a tüdőt, és a nyálkahártyákat (értsd: az ember kiköhögi a tüdejét). A cím azt sugalja, hogy akkor most jön a recept, hogy hogyan lehet ilyet előállítani, de annyira elmebeteg nem vagyok. Viszont elég nagy baj az, hogy ilyen gázt egyáltalán nem nehéz előállítani, sajnos. Ha összeöntötök egy flakon hipót egy flakon sósavval, akkor például nem tanácsos a továbbiakban a közelben tartózkodni. Szóval takarításkor a kettőt használni egyáltalán nem szabad.

Egyébként nagy mennyiségben a nemesfém-kloridok termikus disszociációjával lehet előállítani, szóval például az arany-klorid melegítésével. De nem éri meg.

@ Wikipédia