Kelt 2010-07-11 10:39:00, A(z) Napjaim kategóriában, 4 hozzászólás
Sokat gondolkodtam azon, hogy pontosan mit is írjak az idei Barátokútjáról. Tavaly ilyenkor napról napról leírtam az akkor számomra nagyon nehéznek sikerült zarándoklat minden napját. De most valahogy azt gondolom, hogy ez Titeket nem különösebben érdekelne, sőt, az igazságot sem nagyon adná vissza, szóval inkább általánosságban mondok egy-két szót. A lényeget úgysem tudom visszaadni, ezt átélni kell 
Az egészet a közösség teszi azzá, ami. A hangulatot leginkább idillikusnak, vagy "paradicsominak" tudnám mondani. Mindenki jófej, mindenki boldog, annak ellenére, hogy tényleg nem minden napra jut meleg fürdővíz és habos-babos ágy. Ez az a hangulat, ami aztán hazatérve tavaly is hihetetlenül hiányzott, és hiányzik most is. Talán ez az, ami miatt 100 ember gyűlik össze az ország minden pontjáról, és 10 nap alatt a teljes idegenségből a szoros barátságig jutnak el.
Az idei út témája az "útkeresés" volt, helyszíne a Bükk és a Mátra. Szerintem jóval könnyebb, és kellemesebb volt, mint a tavalyi. Amit érdemes tudni, hogy ez úgy néz ki, hogy reggel 9-től kábé 7-8-ig gyalogolunk egy nap, és körülbelül 3-4 óránként tartunk szüneteket (lazább napokon többször is akár), ilyenkor kiscsoportos beszélgetések vannak (minden napnak van egy témája, és ilyenkor ezeket dolgozzuk fel), vagy pedig ebéd, vacsora, nem ritkán szentmise (katolikus zarándoklat, ugyebár.). Aztán ha elérkeztünk a végcélunkhoz, ott szokott lenni a vacsora, amit legtöbbször sátorállítás, vagy egy tornaterembe való bepakolás követ. Utána a szerencsésebb napokon melegvízes fürdés, és alvás. Persze a napirendet többször is színesíti valamilyen program, például táncház, idén filmet is néztünk, ilyesmi. Vannak ún. kis csoportok, ezek állandóak, szóval mindig van 10 ember, akivel kivételesen jól összebarátkozol a hét alatt. Az én idei csoportom nagyon jó volt, bár igaz volt rá az egész csapatra is igaz katasztrófa, mégpedig hogy jóval kevesebb lány volt, mint fiú 
A dologban két nehézség van: Az egyik, hogy könnyen el lehet fáradni benne, egyrészt mert keveset lehet csak aludni, másrészt, mert azért a teljes napon át való gyaloglás nem a legkönnyebb dolgok közé tartozik. A másik pedig a tisztaságra, és a "kultúráltságra" való igényünket szólítja meg: Egy két négyzetméteres helyen élni, úgy, hogy minden cuccod tárolására egy 70 literes táska hívatott, ráadásul néha fürdés nélkül, a szabadban futtában megevett ebédektől - reggeliktől összedzsuvázott ruhában, néha a rátapadt lekvártól ragadó bőrrel... szóval értitek, néha felmegy az ember vérnyomása. De ha valaki kitart, és kellő nyitottsággal kitart, akkor valami olyat adhat neki ez a tábor, ami persze sokkal több, mint egy tábor, ami egész évre kitart. Ezért mentem el én idén is, és ezért fogok elmenni jövőre is 
És akkor még egy dolog a végére, ami örömmel tölt el... Van egy olyan szokás, ami nem csak a Barátok útján, de sok helyen máshol is előfordul, ez pedig a "harmónikázás". Aki nem tudja, hogy miről van szó, annak: Mindenkinek van egy névre szóló lapja, és erre minden csoporttárs ráír valamit, majd behajtja, hogy az utána következő ne lássa, hogy mit írt az előző. Aztán otthon az illető kibonthatja és megnézheti, hogy mit írtak neki a többiek. Az öröm része az, hogy tavaly is főleg pozitív véleményeket kaptam, de azért ott voltak az utalások, hogy "Rádió is lehetnél annyit beszélsz", és társai. Mert hát én tényleg sokat beszélek. De megpróbálok változni, mert ez egy hétig még a vicc szintjén is elmegy, de azért hosszú távon eléggé meg lehet utálni egy embert ilyen tulajdonságokkal, márpedig nekem nem érdekem, hogy mindenki megutáljon. Szóval megpróbáltam visszafogni magam, és úgy tűnik sikerült is, mert most már mindenki sokkal jobbakat írt nekem, mint tavaly. ((((: örö\' é\' bódottá\'


Új hozzászólás
Re:Barátok Útja 2010
2010-07-11 19:42:00,Vivien
Válasz
hmm..majd sasolok aztán meglátjuk mi lesz...
..energiaitallal pedig nem foglak megkínálni..ezt már tudom...
Hát igen, egyetértek veled. Még azért elcsípheted, ha fokozott érzelmi állapotban vagyok, meg például az energiaital halálos nálam... 
Re:Barátok Útja 2010
2010-07-11 14:31:00,Vivien
Válasz
"Rádió is lehetnél annyit beszélsz",....
..ezt eddig még nem vettem észre...de már nem is fogom..vagyis azt mondtad, már ez nem igaz rád..am az annyira nem baj hogyha az ember sokat beszél...jó, persze az sem jó ha állandóan a másik fülébe nyomom a rizsát..
...de vmilyen szinten az is kell hogy az ember nyitott legyen...és ahhoz beszélni kell....legalábbis én így vagyok vele...
..
Ugyanebben a kategóriában olvashatod:
KRESZ kedd, média szerda,2012-01-25 21:57:00
Sikerek és kudarcok,2012-01-23 15:23:00
A szünet első napja,2012-01-21 20:04:00
Tanulunk mint a güzü,2012-01-13 16:59:00
Ez történt 2011-ben,2011-12-31 16:46:00
Barátkarácsony és névnap,2011-12-30 22:47:00
Motor: DADIblog 1.0 | Kasztni: HTML, CSS
Copyright © dadikovi
Felhasznált programok: Gimp, Geany, Inkscape.