Kelt 2010-05-03 10:10:00, A(z) Zenék kategóriában, 4 hozzászólás
Ha másfél évvel ezelőtt megkérdezte tőlem valaki, hogy milyen zenéket hallgatok, mik a kedvenceim, vagy tudtam mondani valami "divategyüttest", vagy semmit, és egyszerűen kiböktem, hogy én nem hallgatok zenét. Rádiót még inkább hallgattam, de aztán azt sem nagyon, nem tudom, miért. Nem nagyon szerettem a komolyzenét, de a rokktól is menekültem, ami a kettő között volt, azt meg túl unalmasnak találtam.
Aztán hetedik (osztály) év végén a pakoláskor (ez a kollégiumi élet záró akkordja egy évre: minden mozgathatót hazaviszünk, kábé fél napig szokott tartani) egy szobatársam rendre benyomta a playlistjét, hogy akkor ő ezt most meghallgatja. Én egy Nirvana számra figyeltem fel nagyon, amelynek nem is feltétlenül a hangzása tetszett, hanem azt, hogy még soha nem érzett érzéseket generált bennem. Szóval olyan volt, mintha már hallottam volna valahol, pedig még soha. Az enyhén reinkarnáció-szagú jelenség után persze belevetettem magam a Nirvana tanulmányozásába: végigolvastam a zenekar rövid, négy éves történetét, és persze jó sok számát meghallgattam, és hallgatom most is, ha épp nincs jobb dolgom. Igazából a Nirvana volt az első kedvencem. A szám, amiről beszéltem a Smells like teen spirit c. szám volt, de egyébként szinte az összes száma hallgatható, és van nagyon-nagyon sok jó szám is.
Most már nem gondolom, hogy előző életemben hallgattam meg ezt a számot, de ami biztos, hogy ha van egy jó zenekar, és (főleg az énekes) tényleg beleadja mindenét abba a dalba, akkor az akkori érzései (amik persze akár már több évtizedes dolgok is lehetnek) hihetetlenül átragadhatnak rád, és ez eléggé kísérteties érzés. Főleg, ha a dalban tényleg nagy szerepet kapnak az érzések.
Ilyen például (szerintem) a The Rasmus nevű együttes. Sok rosszat hallottam már róluk, persze legtöbbször azt, hogy melegek, de a zenéjük az tuti, hogy király. Igazából nekem akkor tetszett meg a zenéjük, amikor még sok évvel ez előtt meghallgattam az In The Shadows című számukat. Rég volt, és nagyon is tetszett is, de végül elfelejtődött a dolog. Csak később, amikor láttam, hogy milyen könnyen megy ez a zeneszerzés az internet korában (A Nirvanás esetekből tanlva), döntöttem úgy, hogy akkor kicsit belehallgatok a többi számukba is. Most speciel három album van tőlük, az én toplistám szerint így jönnek a számok: Still Standing, Time to burn, a már korábban említett In the Shadows, a Funeral Song, vagy a F-F-F-Falling című szám. De ha igazán korrekt akarok lenni, akkor mondanám, hogy hallgassátok meg az összes számát, mert néhányon kívül tényleg az összes jó. A hangsúly a hallgassátokon van, mert igen, a klippjeik eléggé lehangolóak 
Vagy hát lehet, hogy valakinek ez kell, de nekem nem jön be.
Tervezem, hogy feltöltöm a Rólam menüpontot mindenféle infókkal, például a kedvencekkel, csak most sem időm, sem kedvem nincs hozzá.
Kommentek 
Új hozzászólás
It\'s My Life, Superman Tongiht, Have a nice Day, Wanted Dead or Alive, We weren\'t Born to Follow, Lost Highway, Misunderstood, Livin\' on a Prayer... ezek azok a számai, amik viszonylag híresek és tetszenek is. Szerintem érdemes meghallgatni őket.
U.I.: A Rock this Party igazából Bob Sinclair száma.
inad: Egyébként persze én is sok zenét hallgatok ezeken kívül (Egy-egy szélsőséges példát itt is lehet látni, bár most éppen úgy látom, hogy nem mükszik a Hasonló cikkek mező, de szóval ha majd megjavítom, akkor ott lehet majd látni olyanokat, hogy Nana - He\'s coming, meg Gery Jules - Mad World), amik hát nem pont a Nirvánával egyenértű dolgok. De hát ahány hangulat, annyi zene.
Egyébként én is sok Abbát hallgattam régebben, mert apukám kedvence, és az autóban más se szólt. Bon Jovi nálam it\'s my life-nál áll meg, vagy nem tom még a rock this party-t is ő nyomja? Félek, hogy most nagy hülyeséget mondok, de lusta vagyok egy Ctrl+T kíséretében utánanézni 
Na most akkor én mesélek a zenéről...
Sok mindent úgy kb. 12 éves koromig nem hallgattam. Igazából a rádióból is az folyt, amin a szüleim felnőttek, és egy idő után már bekattanás szélén éreztem magam a Joy nevű együttes Valerie című szűmának keretében elkövetett nyolc napon túl gyógyuló nyivákolásától. Persze voltak jók, főleg a Hungária meg az Exotictól a Trabant (hú, de bírtam kis koromban), de nem igen foglalkoztam a zenével. Aztán jött a bumm. Nem tudom már mikor, de kijött a Mamma Mia. Asszem 2008 volt... na akkor fél évig csak ABBA folyt a fülesből. Merthogy időközben azért csak let egy MP4-em. Aztán ugye a magyar filmesek rájöttek, hogy a zenés filmben van üzlet, és akkor berobbant a köztudatba Fenyő Miklós és a Made in Hungária... fél évig a Hungária-számok is nagyon intenzíven mentek nálam, őst még most is, csak már ritkábban. Aztán hallottam egy Bon Jovi-számot. Ezt a dolgot majd később kifejtem... Jelenleg arra vagyok rákattanva.
Szóval ilyenek... a régi nagyok, a Bon Jovi, meg amit esetleg meghallok és tetszik (ez egy elég széles kategória... egészen pontosan a The All-American Rejectstől a Nightwish-ig vagy akár a Hammerfallig terjed).
Hasonló cikkek
Ugyanebben a kategóriában olvashatod:
Top5 2011,2011-12-18 18:35:00
Coldplay - Mylo Xyloto,2011-12-01 20:41:00
Feeder - Silent Cry,2011-11-17 20:29:00
Coldplay - Paradise,2011-10-01 18:01:00
The Killers,2011-09-19 18:54:00
The Killers,2011-07-26 21:07:00
Motor: DADIblog 1.0 | Kasztni: HTML, CSS
Copyright © dadikovi
Felhasznált programok: Gimp, Geany, Inkscape.
