Mostanában, mondhatnánk akár úgy is, halódik a blog. Főleg az iskolai év végén volt jellemző, de akkor nagyon, hogy alig jött pár bejegyzés az egész hónapban, ez persze magával hozta a látogatottság csökkenését is, szóval volt hogy hetekig mindig -60% körüli csökkenés volt. Ez engem igazából nem különösebben zavar. Emlékszem, már korábban sem szerettem volna, ha sokan néznék a blogomat, mert ez valamilyenképpen mégis csak egy napló, és akkor milyen már, ha sokan látják. Viszont másrészről mindig érdekelt, hogy amikor van egy nagy blog nagy látogatottsággal, akkor az igazából hogy jön össze. Nyilván, folyton írogatni kell, napi vagy legalább két napi egy posztot, de én valahogy sosem tapasztaltam, hogy ennyi elég lenne. Mi hát a látogatott blog titka? Azt hiszem most rájöttem.

Pár hete indult egy új blog az interneten.

a szerzőnek négyese volt a lottón, és ő ahelyett, hogy autót vett vagy házat újított volna az így nyert 1,6 millióból, elhatározta, hogy végigbulizza-csajozza a nyarat, és közben végez egy kis "kutatást", hogy az éjszaka leányait mennyivel könnyebb pénzes pasiként felszedni, mint amúgy.

Igen, ez már idézet. Innen, a blogomról. Nem tudom emlékeztek-e még rá, pénzért mindent címmel írtam erről a blogról olyan egy hónapja. Ma megnéztem a látogatottsági adatokat, és csak pislogtam, mert 60%-os növekedés volt, ráadásul több egymást követő napon is rekord-közeli, 30 körüli egyedi látogatószámot lehetett megfigyelni (ez máshol valószínűleg rossz eredmény lenne, nálam ez a negyedik-ötödik legjobb nap így). Elkezdtem kutogatni, hogy mi tetszik ennyire a népnek, mert hát posztot most is alig írtam (kenutúra, Róma, és hasonlók miatt). Kiderült, hogy a legnépszerűbb poszt ez a bizonyos pénzért mindent című. Ekkor már sejtettem, hogy Google barátunk segített be a blognak. Aztán kiderült, hogy a korábbi időszakokhoz képest nagyon megnőtt a Google-n keresztül idetalálók száma, és - na ki hitte volna - a legkedveltebb kulcsszó a "pénzért mindent blog". Az összes látogatás húsz százaléka innen érkezik, szinte kivétel nélkül új látogatók, sajnos alig töltenek itt pár másodpercet, és már mennek is tovább (a poszt alján lévő linken). Ezen kívül még a pénzért mindent és a mindent pénzért különféle alakjáról is találtak ide a kedves júzerek.

Nagyon kezdett már érdekelni, hogy ugyan honnan ez a sok ügyetlen gugli-felhasználó, akik ilyen egyértelműen a címre keresve nem az oldalt találják meg, hanem az én kicsi blogomat. Szóval, lássatok csodát, a "pénzért mindent blog" kulcsszóra a Google hetedik helyen hozza be a dadikovi.hu hivatkozott cikkét. Hoppá. Ja, és az én cikkem az első olyan találat, ami tényleg erről a weblapról szól. (Nyomtam is rá egy +1-et ) Tovább nézelődtem, de még a tizedik oldalon sem találtam meg az eredeti blogot (ellenben megint a sajátomra bukkantam, a Google a főoldalon beincludolt cikket is indexelte, és mutogatja a népnek), szóval nagyon büszke voltam magamra, hogy én itten kvázi világítótoronyként mutatom a helyes irányt a kedves netezőknek (azért ne sírjátok el magatokat ). Sajnos sokáig nem élvezhetem majd a könnyen jött növekedést, mert a blog szerkesztője, Szerda Úr úgy tűnik belefáradt a dologba (illetve csak a blogolásba), még búcsúzóul utoljára porba tiporva a női nemet válogatott troll hangnemben.

Viszont a tapasztalat egyértelmű: ha látogatott blogot akarsz, írj olyan dolgokról, amik éppen érdeklik az embereket, úgy, ahogy az emberek várják tőled. Az meg már más kérdés, hogy szerintem ezért egyszerűen nem éri meg. Ez az én saját blogom ("Saját blogom, melyen mindenfélét megosztok az ide látogatókkal"), és sosem fogom "eladni a lelkem" pár egyedi látogatóért, és olyan felszínes dolgokat írogatni, amik majd tetszeni fognak a látogatóknak, és akkor de jó is lesz nekem. Vicces, de Szerda Úr is valami ilyesmit fogalmazott meg:

"Mit vártatok? Mit vártatok tőlem? Mit vártatok a blogtól?

Világszenzációt? Megváltást? A férfiak azt, hogy megértsék a nőket? A nők azt, hogy megértsék a férfiakat? Lófaszt. Katarzist vártatok. Mert nektek az egyszerű nem kell, az túl unalmas. Nektek az átlagos nem jó, mert nem látjátok benne az értéket. (...) Nektek nem kell az igazi, nektek nem kell a valós, nektek nem kell az élet, nektek a való világ kell, nektek a katarzis kell, az kell, hogy lássatok embereket szenvedni, vagy a másik véglet, hogy lássatok embereket a jólétben, a gazdagságban és a dicsőségben. Leszarjátok azt, hogy mi van körülöttetek csak a felszínesség és a képmutatás az ami megy. A politikusokra kenitek azt, hogy szarul éltek, emberek nevét ordibáljátok, közben pedig egy fűszálat nem tesztek arréb, hogy jobban éljetek."

No én azért nem így gondolkodom az olvasóimról (-:

Szóval, továbbra is olyan dolgokról fogok írni, amik engem érdekelnek, még akkor is, ha az feltételezhetően senki mást se érdekel. Nem állunk be a sorba, nem felszíneskedünk, nem keltjük a katarzist, nem szerzünk új látogatókat. Előre a két-három napi egyedi látogatóért

Két éves a blog, amint azt már korábban is írtam. Azt mindenesetre le kell szögezni, hogy ez a második év közel sem volt olyan izgalmas (legalábbis az oldal szempontjából), mint az első. A születésnapi újdonságokon, a statisztika-rendszeren, és az archívumon (ami jelenleg nem is működik, ajjaj) kívül nem nagyon volt nagyobb változtatás, kivéve talán a már régóta égető probléma, a szívecske-kezelés megoldását. Ugyebár (már szóltak, hogy sokszor használom ezt a szót) valamikor nyár végén azt mondtam a blogmotorra, hogy akkor ez most egy pont nulla, és azóta nem igazán nyúltam hozzá, valamint egy ideig nem is fogok... legközelebb a DADIblog 2.0 jön majd, valamikor a távoljövőben, az nagy durranás lesz (DADIblog pv1.0 néven publikus kiadás, és hasonló tervek vannak).

Amiben igazából a különbség van, azok maguk a posztok, és nem a motor. Mert hogy kezdtem, kezdek belejönni ebbe a dologba, hogy blogolás. Szinte mindig tudnék írni valamiről, még ha gyakran időszűkében esélyem sincs, de most is tudnék írni vagy 5-6 posztot, ha nem lennék nagyon álmos, persze (meg ennek a posztnak is harmadszor kezdek neki, és csak most maradt rá időm...). Meg még annyit, hogy szeretek blogolni nagyon, szeretem, hogy vannak kevesek, akik még el is olvassák, szeretem, amikor az osztálytársaim a saját szavaimat vágják a pofámba egy vitakor, amikor éppen ellentmondok magamnak, szeretem visszaolvasni az egy éves bejegyzéseket, szeretek röhögni magamon, vagy feleleveníteni egy régi emléket. Imádom ezt az egészet, és éppen ezért még nagyon sokáig nem szeretném abbahagyni sem. Ámen.

Kicsit elmosolyodtam ma, amikor rájöttem, hogy április hetedike van, szóval ma két éves a blog. Ugyebár van ez a bejegyzés, és innen számítódnak ezek a születésnapok, úgy idén, ahogy tavaly is. Akkor mondjuk volt nagy csinnadratta, új design és hasonlók. Most már nem így ment ez, sőt... ez az év olyan gyorsan telt el, hogy az nemigaz. Majd valamikor, mondjuk két hét múlva írok majd összefoglalót is, hogy mi minden történt ebben az évben, persze nem sok... addig is itt ez a kép:

Még annyit, hogy mostanság nem posztolok szinte semmit, ez azért van, mert éppen halálomon vagyok a sok tanulnivaló és hasonlók miatt. Na de majd hétvégén...

Probléma van. A newhosting még nem jelentkezett az új tárhelyemmel, márpedig a régi egészen pontosan holnap, tíz óra tíz perckor lejár. Mondhatnánk kicsit hatásvadász módon, hogy ez a blog végét jelenti, persze nyilván nem, de előreláthatóan lesz a régi tárhely lejárta, és az új létrejötte között egy kis idő, és ez alatt az idő alatt a www.dadikovi.hu szájton nem lesz elérhető semmi. Utána fogok nézni, hátha tudok nektek valahogy üzenni ez alatt az idő alatt, mármint erről a címről, persze twitteren egyértelműen elérhető leszek. Aztán már csak abban kell reménykedni, hogy az új szerver belakása rendben, és minél hamarabb fog menni. Annyira nem gáz, mert kábé az összes olvasómat ismerem személyesen (hihi ), csak azért kellemetlen, hogy eddig még egy darab költözést sem sikerült sikeresen levezényelni. Talán majd egyszer a jövőben. Lehet, hogy ezt a posztot már senki sem olvassa, de azért kiraktam, ja, és ha vissza lesz állítva az oldal, akkor ez az egy poszt fog csak elveszni, valószínűleg, mert ez már nem volt benne a backup-ban. Asszem ennyi.

Még múltkor volt szó arról, hogy nemsokára lejár az a tárhelyszerződés, ami jelenleg a tárterületet biztosítja a blog számára. Azóta már a szolgáltató írt is diszkréten pár levelet, hogy fizetni kéne. Csak hát én ugyebár éppen nem vagyok olyan fizetős kedvemben, így a teljes blog át lesz költöztetve egy ingyenes tárhelyre, a cím azonban természetesen nem változik, így - ha minden jól megy - Ti semmit sem fogtok észrevenni a dologból. Ilyenkor ugyebár egy weblaptulajdonosnak két dologra kell odafigyelnie: az egyik a weboldal motorja, ami néhány PHP fájlból áll össze nálam, és ide kell érteni a weboldalhoz tartozó dokumentumokat (például az egyes cikkekhez feltöltött képeket is vinni kell) is. A másik pedig maga a tartalam, a bejegyzések, a kommentek, és még egy-két dolog, amiket egy MySQL nevű adatbázisban tárol szerény kis weblapom. Őszintén szólba az adatbázis költöztetésétől sokkal jobban félek.

Nem tudom, mennyire emlékeztek, de az előző költözésiakció, kábé pont egy éve eléggé gázosan végződött, mert elérhetetlenné vált az oldal egy karakterkódolási hiba miatt, amit a koleszból csak próbáltam javítani, de ezzel csak mégjobban rontottam a helyzeten. Azóta már elintéztem, hogy legyen a koleszi gépeken is PHP fejlesztő program, ráadásul most itthon vagyok, szóval várható, hogy nem lesz sok probléma, de előre jelzem, hogy ha nem éritek el az oldalt megfelelően, akkor az ezért van, és igyekszem

Illetve lesz dolgom ezen kívül is itthon, be kell fejeznem egy weboldalt, és írnom kell egy tíz oldalas dokumentumot, ami mondjuk a dolog izgalmas része lesz, és már fel is halmoztam egy harminc centis stócot, szakirodalomként. Posztok is lesznek majd gyakran, úgyis ki kell köszörülni a csorbát az előző napok szótlanságáért

Hát, anyagi dolgokról még úgysem beszéltünk soha, pedig ettől nagyobbnak és érettebnek tűnünk, szóval itt az ideje. Ugyebár ha valamiféle költségvetésről beszélünk, akkor mindig a bevételeket, és a kiadásokat kell szemügyre venni. Mivel a blog egyáltalán nem egy üzleti vállalkozás, ezért tudomásul kell venni, hogy nem csak hogy profitot, de jelenlegi állapotában semmilyen anyagi típusú bevételt nem termel. A kiadási oldalon jelenleg kizárólag a domain-, illetve a tárhelyköltségek szerepelnek. A 2010-es év elején szűnt meg az extra.hu, ami gyakorlatilag teljesen ingyenesen üzemeltette az oldalt nem egész egy évig. A megszűnés után a korábbi extrásoknak a mostani szolgáltatóm, a DotRoll kedvezményes csomagokat kínált, így ez az év kijött laza kilencezer forintból, ami már csak azért is kényelmes volt, mert a szolgáltató elvégezte az oldal teljes átköltöztetését, és elég jó Support-juk volt/van (az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban hetekre elsötétült az oldal, de ne emlékezzünk, csak a jóra). Ezt a pénzt ugyebár egy - az anyukámból és az apukámból álló - befektetési konzorcium adományozta nekem, de most már hiú szándékom, hogy legalább a blogomat üzemelni tudjam saját pénzből, szóval egyrészt saját keresetre kell szert tenni, viszont e mellett hasznos, ha csökkentjük a kiadásokat.

Az oldal költségeit frankón le lehet faragni, ha átköltözünk egy ingyenes szolgáltatóhoz. Ennek persze vannak előnyei és hátrányai is, de Zselé és inad is tudnak olyan ingyenes szolgáltatókat, amik minőségben nincsenek lemaradva a mostanitól. Szóval így marad háromezer forint, de kétévente, ez a domaincím bérlési költsége, az ezerötszáz forint évente, ez teljesen vállalható. Bevétel pedig kb. márciustól kezdődően lesz, az idegenvezetősdis bevételből, ami alkalmanként 600 forint (adózás után - az a bruttó?).

Meg még nyáron lehet menni egyhetes idegenvezető-mókára, ahol már négy számjegyű dolgokat is lehet keresni, persze olyan négyszámjegyű, ami két háromjegyű összegéből még kijöhet, de azért nem rossz pénz az, és egy nyári Muse-koncert finanszírozására éppen elegendő [remélem]. Ez már nem tartozik a bloghoz, de azért elmondtam.

Illetve gondoltam arra is, hogy valamiféle reklámot kitennék az oldalra, csak diszkréten, mert azért 1500 forintot évente csak össze lehetne kattintgatni itt. Már regisztráltam is a Google Adsense-nél, de sajna egyenlőre ha rámegyek az oldalra, azt írja, hogy várjak a levélre, viszont levél nem jön. Lehet, hogy várnak vele 18 éves koromig, mert tudjátok, addig nem ember az ember

Még szeretnék beszélni a domaincímekről is, jelenleg kettő darab van a dadikovi blog tulajdonában, az egyik a dadikovi.hu a másik a dadikovi.extra.hu. Eddig mindkettő címről ugyanaz az oldal jött be, mától az extrás címről ("dadex") csak egy átirányítószöveg jön be, és sajnos szembe kell nézni a dologgal, hogy valószínűleg a mostani tárhelyem lejártakor (január 27) el is fog veszni a cím. Pedig poén, nem? Ja, és ha január 27-ig elfelejtem lementeni az SQL-t és a blogmotort, akkor az egész elveszik, úgy hogy csak na. Majd figyelmeztessetek a technika által nyújtott mindenféle eszközökön. Köszi. Remélem nem gáz, hogy most ilyen téma volt, gondoltam leírom.

Augusztus közepén egy kedves kommentelő által meg lettem gyanúsítva, mi szerint én itten megtervezetten gyilkolom a szívecskéket. Nos nem, nem erről van szó, de nem szeretnék hiányossában maradni, és mint tudjátok, ezen a blogon a kedves olvasó a legfontosabb, így mostantól fogva, örömmel bejelenthetem, hogy az egybeírt < és 3 karakterek egy szívecskét fognak képezni, akárcsak itt: ♥ . Akkor ez így rendben van?

2009 áprilisában, lassan már fél éve állt át a blog arra a mostani rendszerre, hogy a kommentek írásához nem kell bejelentkezni, a rendszer mindössze néhány fontosabb információt kér be, a kis képekként pedig, amik egy-egy komment mellett megjelennek, az ún. gravatarjaitok jelennek meg. Egy gravatart egy e-mail címhez tudtok hozzárendelni, szóval azt, hogy Ti kik vagytok, és mi a gravatarotok, az e-mail címetek alapján tudja meg a rendszer. Amennyiben a Ti e-mail címetekhez nem tartozik gravatar, mert még nem csináltatok magatoknak, abban az esetben random kaptok egy nem túl egyedit, de annál mókásabbat. Szóval a kérdés egyértelmű: hogyan lehet saját gravatart készíteni?

Szerencsére viszonylag egyszerű a dolog. Lépjetek fel a www.gravatar.com weboldalra. A weboldal tetején menjetek rá a Login / Sign Up feliratra, majd a legördülő menüben válasszátok ki a Sign up lehetőséget.

Itt kövessétek az utasításokat. Sikeres regisztráció után be kell jelentkeznetek (Login / Sign up legördítése után katt a Login-ra). Belépés után az "add a new mail" feliratra kattintva tudjátok hozzáadni az e-mail címe(i)teket, amivel a gravatart használni szeretnétek, az "add a new image"-dzsel pedig kiválaszthatjátok a képet is. Jó szórakozást

Nyilván visszatérő téma ez itt. Ha már szinte mindent leírok ide, ami velem történik, akkor magáról a blogolásról is írnom kell, hiszen akaratlanul is azért a részemmé válik valamennyire. Utoljára itt írtam a dologról. Akkoriban még fél éve sem blogoltam, de már elég jól átláttam, hogy milyen nagy előnyei is vannak a blogolásnak. Viszont így több, mint másfél év távlatából némi hátrányát is látni vélem a blognak. Persze semmi komolyra nem kell gondolni.

Ugyebár van az a klasszikus szituáció, hogy az X csávó beleolvas a kislány naplójába, akivel egyébként nagyon jóban van, de a kislány még a jó kapcsolat ellenére is fél éves depiben tör ki, hogy a srác olvasott két sort a naplóból. Na, az én naplóm ezzel szemben mindenkinek (akár vadidegeneknek is) elérhető a nap 24 órájában, ráadásul vissza is lehet olvasni 2009 áprilisáig. Mondhatnánk, hogy "jó, de a naplójában olyat ír az ember, hogy mennyire szerelmes vagyok a Zsuzsiba (lányoknak legyen Jancsi ), de mennyire utálom azt, aki azt hiszi rólam, hogy szeretem, és hasonlókat", de azért mostanában én is kezdtem olyan dolgokat írkálni, ami miatt elég kínos lenne nekem, ha egyes emberek elolvasnák, márpedig én ugyebár nem tudom azt garantálni, hogy az egyes emberek ne jöhessenek fel ide. És akkor még nem beszéltem olyanról, hogy milyen lenne, ha egy tanárom jönne fel ide, vagy hasonlók, de ezekbe belegondolni is szörnyű

Ami azért látszik, hogy meglehetősen élvezem azt, hogy megfoszthatom magam a magánéletemtől. Más bloggerek ügyesen csinálják ezt, nekem még fejlődnöm kell, de azért szerintem egyszer majd én is rá fogok jönni, hogy mi az egyensúly, hogy ez azért egy személyes blog legyen, ne egy általános linkelde vagy egy olyan oldal, ahova bekopipésztelek minden második cikket, ami megtetszik; ugyanakkor ha leírok valamit, akkor azt mindenki előtt vállalni tudjam. A másik nehézség persze maga az írás. A fogalmazásba már elég jól belejöttem, ami az irodalom-házidogáknál is bejön, de azért egy cikk megírása akár fél-egy óra is lehet, főleg, ha igényesen szeretném, ennyi időm viszont ugyebár a koleszban nincsen, ráadásul ahogy már nemrég mondtam, egy harmincas gépteremben, ahol mindenki láthatja, hogy mit csinálsz a gépen (és sokan nézik is ), egyébként sem lenne egy leányálom különösebben személyesebb cikkeket írni. De ... majd valahogy megoldom; csak sírtam egy picit, tudjátok: ilyen vagyok én.

Ma azt álmodtam, hogy indulás előtt fél órával megtudtam, hogy megyünk Meschedébe. Persze az álomvilágban ez nagyon zavaros volt, és kapkodtam ide-oda, és szinte biztosra vettem az elkésést, de azért (álmomban) időt szakítottam arra, hogy előszedjem a telefonomat, csatlakozzak a mobilnetre, és kiposztoljam, hogy megyek Meschedébe. Nahh, ez az elhívatottság, srácok (Átlag emberek kockaságnak is szokták nevezni )...

Oldalak