Most már lassan-lassan kezdek visszaszokni a kollégiumi élethez, de ez azért nem volt olyan könnyű. Bizonyos szempontból mondjuk olajozottabb volt a tanév első hete, hiszen nem munkások, építési törmelék, és zaj fogadott minket, mint tavaly (tudjátok, akkor volt a gimnázium felújítása), viszont akkor én ugyebár akkor egy hat fős szobában kaptam helyet, főleg a jó tanulmányi eredményemért, és azért annak a szobának a hangulata az ez évi harminc fős hálóteremével enyhén szólva sem vetekedhet.

Egyébként nagyon vicces, de tényleg sokat számít az időjárás is a hangulatomban. Eddig nagyon rossz, szürke idő volt, és ennek megfelelően nagyon nyomott volt a hangulatom is. Ma már kisütött a nap, és érezhetően jobban éreztem magam. Szóval, ilyen napok kellenének még Az viszont már most is látszik, hogy nem lesz könnyű ez az év sem. Ha minden szépen megy, év végére egy földrajzérettségit, és még sok minden mást is a hátam mögött tudhatok majd, de ezekről elég lesz később írni, amikor már pontosabban is tudni fogom. A dolog egyébként akkor fog bedurvulni, amikor néhány hét múlva elindulnak a szakkörök. Mert rohadtul szeretem őket, és mindenképpen el szeretnék járni többre is, de hát tény, hogy a tanulástól veszik el az időt, ami azért egy szivatósabb héten eléggé necces tud lenni. Itt jegyezném meg stílszerűen, hogy holnap dogát írunk matekból. Szeptember 3-án. LOL.

Egyébként most hétvégén Bakonykoppányon leszünk, rekollekción, majd beszámolok róla rendesen, hogy milyen volt. Remélem azért tudok még posztolni később is, mint most.

Azt hiszem eddigi életem egyik legszebb, de legalábbis a legjobban értékelt nyara után az eddigi évektől eltérően, egész könnyű szívvel megyek vissza Pannonhalmára. Az is érdekes, hogy míg tavaly egyáltalán elmaradt a búcsúzkodás, addig az elmúlt hétben itt egy kisebb nyárzáró poszt-sorozatot írtam meg. Egyébként az is lehet, hogy az egyik dolog következik a másikból: ha kellőképpen felkészülök arra, hogy már csak ennyi időm van hátra, és tudatosan betápolom magamnak, hogy oké, hogy suli, de azért jó is lesz, mert ezért meg ezért meg ezért, szóval lehet, hogy azért várom most már szinte a sulit a maga izgalmaival, mert ennyire felkészítettem magam.

Egyébként, ha már szó volt az egy évvel ezelőttről, valószínűleg már nem sokan emlékeznek rá, de azért elég durva volt, hogy akkor a suli-béli kaotikus állapotok miatt egy egyhónapos "blog-csend" következett be a nyár után, amialatt az olvasók gyakorlatilag semmit sem tudtak rólam. Most persze nem lesz ilyen, sőt, megpróbálok minél többet posztolni, hetente kettőt, vagy extrém helyzetben hármat. Ez persze nagy valószínűséggel nem fog összejönni, alapból sok időt elvesz a fészbukk - gmail - index trió, és akkor még blogbejegyzést is írni, mindezt fél óra alatt. Főleg, hogy az idő nagy része egyébként is az emesenezésre van fenntartva. De, azért igyekezni fogok.

Szép dolog lenne még különféle ígéreteket hozni, de most nem fogok. Sok értelme nincs. Valami olyan tanácsom van magam felé, hogy "Így tovább". Lehet egoistának hangzik, de higyjétek el, ez az "Így tovább" pont önmagam bírálása. Mert önmagam újragondolása (vagy nem tudom, hogyan mondjam) az is, amit a múltban elkezdtem, és amit folytatni szeretnék. És akkor még egy olyat is, hogy csak stratégiai fontosságú esetekben fogok belenyúlni a blogmotorba Pannonhalmán, mert az ottani körülmények közt ennek sosincsen jó vége.

Egyébként azért írtam most, este, mert holnap már jó eséllyel nem lesz időm elköszönni. Viszont köszönés most sem lesz, hiszen minek, posztok ezután is lesznek, csak kicsit máshogyan Ha minden igaz, legközelebb már Pannonhalmáról jelentkezem. Nem tudom még, hogy most fogok-e kitenni valami erre utaló jelzést a fejlécre, de majd meglássuk... Sziasztok! [Mégis volt köszönés ] Lányokkal még találkozunk, ezúttal személyesen Jessz!

Ma este végre összejött, ami július végén nem: megvettem életem első Tiszacipőjét! Múltkor is írtam már a márkáról, és hogy én mennyire szeretem, meg hogy mennyire kardoskodom mellette. Azóta persze láttam, hogy azért Tiszához jutni sem a legkönnyebb dolog (már ha 45+os lába van az embernek), de dacára minden forgalmazási, vagy más nehézségnek, be kell látnunk, hogy ez a márka akkor is Magyarország utolsó (komolyabb) cipőmárkája, amit még hazánkban gyártanak, és emiatt szerintem egyáltalán nem gáz, hogy egyesek mennyire lelkesednek iránta. Persze sokaknak ez bántja az agyát, hallottam már olyan véleményt (osztálytárstól), hogy "csak egy-két fajta cipő van, amik inkább a színeket variálják", meg hogy úristen, húszezer forint, de mivel ez egy hazai cipő, szerintem az a dolgunk, hogy kiálljunk mellette. Nem kell mindenkinek ilyenben mászkálnia, de legalább ne fikázzuk.

Másik dolog, hogy szerintem kimagasló a minősége. Egyértelműen túlzás lenne azt állítani, hogy nemzetközileg elismert márka, de én már láttam francia családot Tisza-boltban, és bár el nem bírtam képzelni, hogy mit keresnek ezek ott, de valahogy hirdetések nélkül is megtalálták a boltot, és három cipőt gyorsan el is vittek. Franciák. Nagyon örülök annak, hogy egyre több ilyen cipőt lehet látni a városban, sőt, Győrben is például, ahol pedig a közelben sincsen semmilyen boltjuk.

Az én vadonatúj cipőm a fentihez hasonlatos, csak sokkal nagyobb, kapaszkodjmeg, 46-os méretű, és a tiszalogó rajta nem sárga, hanem fehér. Őszintén szólva alig várom, hogy hordhassam, nagyon tetszik és kényelmes is (bár még meg kell szoknia a lábamnak, ez tény). Alapjában véve bőrből készült, amitől jobban szellőzik a láb, könnyebben tisztítható a cipő, tartósabb, jobban néz ki, ilyesmi. Nem tudom, hogy kényesebb-e, de biztos nagyon oda fogok rá figyelni, ahogy azt a fanatikus tisza-tulajdonosok szokták. A weboldal tetején pedig megpróbálok minél hamarabb megemlékezni róla, hogy már ilyenem is van.

Vicces dolog, amolyan önismereti tanmese is lehetne. Volt nekem egyszer itt, a blogon egy "kirohanásom", amiben azt sérelmeztem, hogy én halálra dolgozom magam az élet számos területén, de ennek semmi eredményét nem látom. Senki nem mondja sosem, hogy jól csinálom, és olyan sincs, hogy látnám, hogy eddig ennyit dolgoztam, még ennyit kell, és akkor leszek valahol, megállhatok, megnézhetem, hogy mit alkottam, és örülhetek neki. Persze anno ezt leginkább a blogon töltöttem ki, pedig nem itt volt a főbaj:

Most már baromira szeretnék én is olyat, hogy "hátradőlök, és elégedetten nézem, amit alkottam". De egyre inkább látom azt, hogyha ilyen egyáltalán valaha is eljön, akkor az sok nyár munkájában jönne csak el. (...) Az egyetlen sikeres projektem ez a blog, (...) ezért aztán rohadtul jól esne, hogyha más is méltatná a munkám, egy-egy hozzászólással, de ilyen sem esik meg szinte soha.

Azóta eltelt egy év körülbelül. Az olyan dolgokat, amit akkor írtam, már mind megcsináltam. Utoljára, több, mint egy hete a blogot is késznek éreztem, történelmében először. Letisztítottam picit a design-t, befejeztem az RSS-t, stb. Azt gondoltam, most már elég lesz a munkából, majd olyan fél év múlva megcsinálom, ha még kell valami, mostantól már nincsen semmi fontos, kerek egész ez így, ahogy van. Vagyis, megpróbáltam "hátradőlni, és elégedetten nézni, amit alkottam".

Egy napig sem bírtam Muszáj volt programoznom valamit, mert egyszerűen unatkoztam. Jó, most lehet kockázni engem, meg hasonlók, de vicces, hogy arról, amit egy éve még mindennél jobban vártam, kiderült, hogy igazából nem is olyan jó nekem, sőt, visszasírom a régi blog-fejlesztős időket. Persze azért annyira nem voltam, és soha nem is leszek kész a bloggal, hogy több mindent már ne is tudjak bíbelődni vele, úgyhogy még másnapra elkészült egy Archívum, és egy kereső. A napokban fejeztem be teljesen a keresőt, persze lehetne még mit hozzátenni, de egyenlőre valószínűleg már nem fogok. Tegnap és ma pedig a weboldal saját Statisztikarendszerét újítottam fel pár kisebb, de nekem annál több fejtörést okozó cuccal, így egy "grafikonnal" (először csináltam ilyet), és egy tag-cloud-dal (Legtöbbet hozzászólók listája). Meg persze két nagyobb dolog közt stikában finomhangoltam néhán dolgot is...

Ezzel együtt most már jószívvel léptettem a blogmotor szintjét, a korábban elképzelhetetlennek hitt 1.0-ásra. Ez azt is jelenti, hogy gyakorlatilag a napokban lett kész a blog. Ehhez az is hozzátartozik, hogy sokszori próbálkozásra is tudtam kommentelni, szóval azt a hibajelenséget, amit többen is jeleztek, hogy nem tudnak új felhasználóként kommentelni, én nem tudtam előcsalogatni. Akinek továbbra is vannak viszont ilyen problémái, az kérem jelezze a dadikovi kukac dadikovi pont hu címen, bennfentesebbek facebookon, msn-en, ahol éppen elértek

Búcsuzásképpen stílszerűen olvassátok el ezt a posztot. Én pedig még írkálok egyet-kettőt, aztán Go Pannonhalma.

Hát, nem akarlak elszomorítani Titeket, de az a helyzet, hogy pár nap múlva vége van a nyárnak. Nekem ez az időszak nagyjából a pakolással szokott telni. Ki kell választanom, és rendszereznem kell azokat a dolgokat, amiket a kollégiumba vissza szeretnék vinni. A mai nap a könyveim és a tanszereim közt raktam katonás rendet, míg holnap a ruhák, és a cipők fognak terítékre kerülni. Aztán pénteken utazásra kész állapotba hozom a technikai, és másféle kütyüket, hogy szombaton már tényleg csak átellenőrizni kelljen a csomagokat, és az esetleg hiányzó dolgokat utólag bekészíteni. Vasárnap pedig visszaköltözök Pannonhalmára.

Viszont nem szeretném, ha ez csak úgy észrevétlenül eltelne felettem, fontos, hogy közben visszatekintsek a hátam mögött hagyott két és fél hónapra. Nem semmi volt nekem ez a nyár, amióta Pannonhalmára járok biztosan a legjobb is, úgyhogy nagyon is szívesen teszem ezt.

Visszatértem Budapestre, de a másfél-két nap alatt olyan sok mindent tapasztaltam, hogy itt helyben három-négy bejegyzés betelne vele. Ennek ellenére nem fogok mindent leírni, csak a tegnapi nap egyik kezdő-effektjét.

Aki jár vonattal (tegyétek minél gyakrabban!), az tudja, hogy a nagyobb pályaudvarokon minden tizedik négyzetméterre jut egy kéregető, nem beleszámolva az aluljáróban fekvő hajléktalanokat. Ezek legtöbbször némi aprót kérnek a vonatra, hogy hazajuthassanak, és e mellett mindig kalandos történetekkel is szolgálnak, hogy ezt a pénzt miért nem tudják maguk előteremteni. Persze az ember ilyenkor belegondol, hogy milyen rossz lenne, ha neki hiányozna már csak néhány forint a hazavezető úthoz, és csak az eszünk állít meg, hogy ne toljunk oda egy ropogós bankót. Csak hát már nincs ember, akinek ne lenne átlátszó ez a trükk, és bevenné, hogy a kéregetőnek (akinél egyébként rendszerint semmilyen táska, stb. nincs) tényleg jegyre kell a pénz.

Ami igazán poén volt, hogy tegnap a Kelenföldi pályaudvaron megszólított egy csávó, hogy kirabolták a vonaton, és hogy nincs-e bármennyi apróm. A srác hanghordozása nagyon ismerősen csengett, és hamar leesett, hogy egy hónappal ezelőtt a Déliben is találkoztam ezzel a sráccal, akkor is hasonló problémákkal küszködött, és az elutasítás után is hasonlóan a "Szóval mindenki utazik, de senkinek sincsen aprója" kezdetű hazugságra rávilágító - lelkiismeretre ható frázissal jött.

Vicces lenne megtudni, hogy valójában mire kell nekik a pénz, de valószínűleg sok esetben valami tartozás vagy drog van a dologban, legalábbis szerintem. Ugyanígy érdekes lenne megtudni, hogy mennyi pénzt "keresnek" ilyen módszerrel egy nap, mert az, hogy még mindig ott vannak, azt jelenti, hogy valamilyen szinten hatásos ez az átverés.

Igencsak közel a nyár vége, aztán ezt én bizonyos szempontból sajnálom, másokból meg nem. Szerintem mindennek meg kell húzni valahol a határát, és a nyárét most napokon belül meg kell húzni, hát akkor legyen. Ha örökké nyár lenne, akkor nem örülnénk neki annyira, mint így

Ezt a mostani nyarat azért sikerült elég jól kihúzni. Most még ugyanis teszek egy villámlátogatást Tatán, ahol azokkal fogok találkozni, akikkel a Barátok Útján egy csoportban voltam. Ez a kis kétnapos "mini-nyaralás" amolyan after-party lesz , szóval lesz kirándulás, és minden ami a BÚ-n is volt =)

Szóval ma meg holnap nem leszek, ezt Ti ugyan nem fogjátok megérezni, de azért gondoltam, leírom, biztos, ami biztos. Miután visszajöttem majd szeretnék egy nyár-összefoglaló posztot, mert szerintem nem semmi volt ez a nyár, és később is biztos, hogy nagyon szívesen fogok rágondolni. Utána már csak búcsúzkodólag fogok írni. Addig is mindenkinek további szép nyarat!!

Nem túl sok olyan budapesti lakost ismerek, akinek jó véleménye van a BKV-ról. A budapesti közlekedést fújolók miatt pedig már a vidékiek is tudják, ha netán Budapestre vezetnek útjaik, a BKV-tól félni kell. Ez a félelem gondolom én az extra-magas jegyárakból, a lassú járatokból, a hering-stílusú tömegnyomorból, vagy valami egyéb okból fakad. Az meg, hogy néhányan, de tényleg csak kevesen jó véleménnyel vannak erről az egészről, az csak azért lehetséges, mert nem utaznak annyit tömegközlekedéssel. Itt jegyezném meg, hogy úgy-ahogy én is ehhez a réteghez tartozom (mert én is nagyon keveset utazok).

Viszont a mai napom egyik csúcsélménye ugyanúgy a bkv-hoz köthető. Ugyanis ma el kellett mennem a legközelebbi bevásárlóközpontba, ajándékot venni öcsémnek, és nyaralási képeket előhívatni. Az ajándékvásárlás milyenségéből kifolyóan azonban ezt nem tehettem meg családosan, szóval én és a nővérem indultunk el egyedül. Autót vezetni persze egyikünk sem tud, márpedig az öt kilométeres távolságot legyalogolni a tűző napon nem szerettünk volna, szerintem lustaságnak ezt már nem lehet nevezni. Dehát ez 'Pesten nem is lehet probléma, mert hogy van itt nálunk egy ilyen [szó szerint is] drága-jó közlekedési vállalat, aminek a járatai behálózzák az egész várost, szóval gond egy szál se. Csakhogy, a család ingóságát képező vonaljegy-állományt már sikerült elhasználniuk anyukáméknak, amikor a (számomra egyébként rém unalmas) "Mesterségek ünnepe" névre hallgató kéz-, és iparmíves vásárra látogattak el a budai Várba.

Minthogy mi csalni nem szeretünk, mert az milyen csúnya emberi szokás, gondoltuk, elsétálunk gyalog a legközelebbi jegyárus-pénztárba, az csak másfél kilométer, és még útba is esik, probléma egy szál se.

Le is értünk a bódéhoz, persze ki volt írva, hogy zárva. Ezt mi persze meg is értjük, mert hát minek legyenek ott szombaton, amúgy is ott van az automata, minek végezzék még el szombaton is annak a munkáját; mondom, megértjük. Persze az automata más dolog, mint egy embertől jegyet venni, főleg, ha már kívülről látszik, hogy egy régi szerkezet, de azért bepróbálkoztunk egy 5-össel, hátha nem nyeli el. Pénz bedob, automata kiírja, halleluja. 10 es, ugyanez. Még egy tízes, százas, még ez is megy. Na akkor utolsó tételként egy kétszázasat is... kétszázas bedob, kar beakad, pénz beakad. Erőteljes fizikai behatás, pénz bemegy, egy lyukkal alant már esik is ki a többi kíséretében. Halleluja, az elveszettnek hitt pénzünket visszakaptuk, de ettől még jegyünk nem lett, nyugodtan utazni nem tudunk.

Szóval elég annyi a dologhoz, hogy három vonalon keresztül blicceltünk, emelkedett pulzussal és adrenalin-szinttel. És, ha jött volna egy ellenőr, akkor oké, hogy nem lett volna jegyünk, de most komolyan, kinek a hibájából? Mi mindent megpróbáltunk, hogy jegyhez jussunk, de nem ment. Mondhatnák, hogy miért nem vettél jegyet korábban. De most komolyan, aki nem tervez ennyire előre már három nappal, az dögöljön meg? Mert kétmillió emberből nem hiszem, hogy csak néhány van, aki ilyenek miatt szívja meg. Szóval most már én is jobban meggondolom az "Amikor lehetközösségi közlekedés / mert könyezetbarátabb" véleményemet, egyrészt azért is, mert oké, hogy több ember közt oszlik meg; de azért egy busz károsanyag-kibocsáltása az egekben, szóval annyival nem is környezetbarátabb, másrészt meg ha rendszeresen utazik az ember, akkor nem egy ilyen esettel találkozik. Még jó, hogy bentlakásos suliba járok, ott nem kell annyit utazni (cserébe van kismillió hátránya, a többi, kismillió előny mellett, dehát mi nem ilyen az életben).

Nyár elején megpróbáltam összeírni, hogy a blog fejlesztésében legeseménydúsabbnak számító időszakban mi mindent szeretnék fejleszteni. Most pedig azt írnám össze, hogy ezek közül a fejlesztések közül mi mindent sikerült megvalósítani.

Nyár elején azt terveztem, hogy gyakorlatilag befejezem a teljes blogmotort. Ez végülis valamennyire sikerült is. Már nem nagyon szeretnék beletenni semmi újat, ha fejlesztés lesz a blogmotoron, az már maximum a teljes program újraírása lesz, de ezt egyáltalán nem tervezem még mostanában. Javítások persze várhatóak, mert mindig beadja valami a kulcsot. Most például a komment-rendszer nem működik azoknál, akiknek az adatait még nem jegyezte meg a rendszer. Pontosabban hol megy, hol nem megy. Mondanom sem kell, fogalmam sincs, mi a hiba, és szerintem egy ideig nem is fogom tudni. Abban reménykedem, hogy magától meg fog javulni, mindenesetre egyes fórumokon utánakérdeztem a bajnak, meglátjuk, hátha kapok egy-két jó tippet.

Szóval a fejlesztések: először is készre fejlesztettem a dátum-kezelést. Most már a blog elkülöníti az egy órán belül, a ma, tegnap, tegnapelőtt, és az egy héten belül kelt bejegyzéseket (ez utóbbiaknál a keletkezés napját olvashatjátok), a többi, régen keletkezettől. A régi rendszerben volt olyan, hogy egy éve és egy napja keletkezett bejegyzésekről írta, hogy "Kelt tegnap, ..."; ilyen ezzel a rendszerrel már nem lesz.

Karakterkezelés: Hát, a szívecskéket továbbra sem támogatja az oldal, de evileg a " karaktereket már kiválóan, és ha minden igaz, most erre sem fog berezelni az oldal: ' ... majd meglátjuk. Egyébként nem volt nagy cucc, éppen ezért még most sem érzem 100%-osnak.

Annál nagyobb volt a változás a kommentelés terén, igen, tudom, 20 sorral fentebb írtam, hogy éppen gyengélkedik a rendszer, de ugyanakkor a fél nyáron keresztül meg tökéletesen ment. Szóval a teljes komment-beíró-mező, és a hitelesítési rendszer is a nyári időszakban készült. A hibák eltakarítása viszont nem történt meg, így az oldal még mindig nem valid, de működik, és a többi engem jelenleg nem is érdekel különösebben.

Voltak kisebb design-beli változtatások is, kicsit babráltam a fejléccel és a színekkel, végre már teljesen lenyúlik a menü és újak a menü-elemek fejlécei is, szóval meg volt a ráncfelvarrás a design-nak, meg is volt rá a szüksége.

Jövőben még lesznek azért frissítő-csomagok több plusz-dologgal, ami jó lehet a weblapnak, elsőként akronímákat szeretnék bevezetni, ill. állandó linkeket, de erről majd még később.

Mint azt már valamelyik kommentemben elkotyogtam, elhatároztam, hogy megismerkedem a Linkin Park nevű rappes-rockos banda munkásságával, mert már korábban is volt néhány számuk, ami tetszett nekem (In The End, Numb, What Ive Done). Belehallgatva a számaikba inkább Hybrid Theory és a Meteora albumaik tetszenek, és e kettő közül is inkább az utóbbi. Ebben viszont vannak tényleg jó számok, és bár nem jellemző rá kifejezetten az a kiegyensúlyozott "minőség", vagy hangzásvilág, ami eddigi kedvenceimre, hogy bármennyit meghallghatok, csak nagyon nehezen tudok kiemelni egyet is közülük, hogy "ez a legjobb". Itt már bőven ki lehet emelni, de ha lehet, akkor tegyük is meg, mert azért az is vastagon hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezek a számok meg nagyon jók. És, hogy ne ismételjem önmagamat, mutatok egy számot a már korábban felsorolt In The End - Numb - What Ive Done hármason kívül.



Egyenlőre inkább az itt megnevezett négy tetszik különösebben, de azért a többit is szívesen hallgatom. Mondjuk elképzelhetőbbnek tartom, hogy ezt az együttest is később "újrafelfedezem", mint a Coldplay-t.